A szeptemberi túra egy kicsit eltolódott, így a barátaimmal nem tudtam részt venni, az évek óta a Veronika tavon tartott horgászaton. Először bosszúsan számolgattam mikor is lesz időm elmenni a betervezett túrára. A végén még egyedül kell menni, sejlett fel benne a gondolat, amit a telefonom csörgése zavart meg. Zoli hívott, hogy jöhet e velem pecázni? Miért is ne? Aztán még az nap Gabi is bejelentkezett! Nos össze is állt egy kis csapat, akkor hajrá! A következő telefon Feri bátyám felé ment, csónak és motor kellene!

 

6nap01

6nap02

Öreg barátom mindent a rendelkezésünkre bocsátott, ezúton is köszönöm! Széles, nagy méretű csónakjával kitűnően tudtunk bepakolni a nagy szigetre, nem ide terveztem, hanem a szemben lévő kisebbre, de ha már így alakult. A lányok a versenypályához fuvaroztak minket, majd következett a bepakolás, 2 fordulóval meg is oldottuk a témát.

6nap034

6nap03

A sziget csúcsán vertünk tanyát, előttünk egy általam öbölnek nevezett rész, hátunk mögött a versenypálya, szemben a kis sziget. Miután kipakoltunk, csónakba szálltunk és irány a víz! Helykeresés, medertapogatás. Az előttünk elterül részen, több kisebb tökleveles húzódott egy körben elhelyezkedve.

Azt gondoltam, hogy valamilyen törés köré csoportosultak a növények, de azt álmomban sem gondoltam, hogy egy nagy kavics púpról van szó, aminek a teteje egy platót alkot, ami kb. 50 cm-re van a vízfelszín alatt!

Az volt az első hogy csónakkal rá is futottunk! Az utolsó pillanatban billentettem fel a motort, így baja nem eset, de szívem majd kiesett a helyéről. Hogy az a! Szép a magyar nyelv, mert káromkodni nagyon jól lehet ezen a nyelven. Miután több helyet is feltérképeztünk, kicsónakáztunk, és felszerelést raktuk össze.

6nap05

Mivel már előre elkészített leadcore-kal és minden más egyébbel mentem, így gyorsan végeztem, a csalikat és az etetésre szánt golyókat rakosgattam kisebb vödrökbe. A bójákat is összeraktam, 2 részből 2 méteres hosszban, ami a kimért helyekre bőven elégnek bizonyult. Ezeket korábban készítettem még, kb. 1600 Ft-os költségvetéssel. Ezt csak azért írom mert néhányan, egy félliteres palackot egy 15 kilós satuval súlyoznak le, találtam ilyent is! Itt írom, hogy ami találok, azt mindig felszedem, és fel is fogom szedni, mert egy horgásznak sincs joga szennyezni a vizet! Bójázzon, aztán szedje fel!

6nap06

A bójákat, mint iránymutatókat használtuk, nem ragaszkodtam görcsösen ahhoz, hogy pont oda etessek, ahol a bója áll ( ezt Zolitól tanultam). Az etetés mennyisége kb. 25-30 szem bojli és kb. 2 maroknyi 20 mm halibut pellet, amit szomszédos Ausztriából sikerült beszerezni! A bojli Misi barátom által készített híres és hírhedt Csoki-Narancs, ami S-Carp-os minőségi alapanyagokból készül!

A szerelékem az idei kedvenc, a Bungee rig és környezetbarát kavicsos megoldás, amihez sikerült egy kisebb mennyiségű postás gumit beszerezni, szerintem jobban működik, mint a biciklibelsőből vágott darab.

6nap07

Mivel kavicsot nem tudtam gyűjteni, így a helyi Kő és Kert centrumba mentem, ahol válogatni kezdtem a kavicsokat. A kint lévő eladó meg is kérdezte, mire kell ez a kisebb mennyiség, mire elmondtam neki. A vége az lett, hogy vigyem, mert ő ilyent még nem hallott! Köszönöm ezúton is!:)))

Etetés, behordás és mindennel végeztünk már erősen esteledett, de még a sátramat sikerült felállítani, így az éjszakát már fedéllel a fejem felett töltöttem, Zoli ágyban igaz, de a szabad ég alatt. Nagyon jó idővel kezdtünk, esőre nem volt kilátás, habár a párás, nyomott idő nagyon nyomasztott, és többek között az is, hogy a vizet zöld alga lepte el, amit még tetézett az alacsony vízállás. Szép kis pálya, ezekkel a gondolatokkal aludtam el, már rá se mertem gondolni, hogy nullázunk megint a rossz körülmények között.

3 nap telt el a túrából, amikor is csak 3 db 4-5 kilós nyurgával büszkélkedhettünk, amit Zoli fogott, nálam meg se szólaltak a jelzők, még az elemeket is ellenőriztem ne e ott van a gond.

6nap08

3 napon az esti órákban érkezett Gabi barátom is, akit már sötétedés után vittem be csónakkal is a felszerelésével együtt a szigetre, mert egyéb elfoglaltságai miatt csak ekkor tudott kijönni. Nem sokat teketóriáztunk, hanem felszereltünk neki, és az én helyeimre húztuk be a szereléseit némi változtatással, és csali kombinációval, amit én csak vonatnak hívok. Ő esküszik rá, én meg nem szóltam rá semmit. Hajnalig egy kis baráti kártya partival ütöttük el az időt, majd aludni mentünk.

Tapasztalatom az volt ezidáig ezen a vízen, hogy általában és nagy többségben csak az éjszakai órákban vannak a kapások, de a 4. nap megcáfolódott ez az elméletem! Nos gondolom az időjárásnak volt ez betudható, hiszen másnap erőteljes front betörés volt, szélviharral, és hőmérséklet csökkenéssel, de semmi egyéb. Én a sziget másik felére cuccoltam át, és a szemben lévő bokros part oldal aláhúztam be anélkül hogy bármilyen feneket mértem volna, vagy bójáztam volna. Ez amolyan „Érzem a halat” Zoli féle kijelentés volt! Aztán van tőle még a „ nem érzem itt én a halat” kifejezés, ha ezt mondja akkor menekülés van. Szóval ránéztem a bokrosra, a környékére és azt mondtam, hogy „Én itt kérem szépen érzem a halat!” A két kolléga jókat derült rajtam közben. Csoki-narancs be, kavics fel és már ment is a szerelék az egyik bokor alá.

6nap09

Hamar ránk köszöntött az este, a délutánt aksi töltéssel, csónakázással töltöttük, majd egy kicsit főzőcskéztünk is.

Meg mondom őszintén nincs órám, de ha valaki olvassa ezeket a sorokat a családomból, akkor szánjon már meg, mert egyetlen halam fogási időpontját nem tudom pontosan. Szóval szerintem jócskán éjfél után jártunk, amikor kapásom volt, mire a botjaimhoz értem, hiába a szoros nyelető fék a halam az akadóba rohant. Nos mire csónakba szálltam volna éreztem, hogy a hal már messze járt, nem volt esélyem se hogy megfogjam, a szereléket kiszabadítva a horog üresen fityegett, legalább ez nem marad benne gondoltam egyúttal.

Reggelig már nem húztam újra, a többieknél még kapás sem volt, viszont arra gondoltam, hogy valószínűleg az állandóan sulykolt, válts helyet ha nem fogsz – dolog beérni kezdett, legalább volt egy kapásom.

Tudom néha úgy tűnik, mintha alapban nem készülnék fel ezekre a horgászatokra, vagy most kezdtük volna az ipart, de nem így van. Zoli barátom pl. több mint 20 éve bojlizik, körbejárva Háromfától kezdve Merenyéig minden vizet, sok nagy arccal is horgászott már. De ő szokta mondani, hogy nehogy má azt hidd bakker, hogy egy nap alatt meg lehet írni egy cikket vagy meghorgászni egy adott területet…

Szóval mesék vannak meg a tények, és az amit megélsz kint a terepen, lehet ücsörögni a botok mögött is 1-2 hétig egyfolytában , vagy kreatív vagy és akár visszanyúl az ember a fűzött kukoricához ha a helyzet úgy kívánja. Nem kell ezt szégyelni, hiszen már a bojlisok is etetőkosarat használnak! Miért? Mert működik!!!!

Nos éppen kártyáztunk délután 16.30-kor amikor füstölős kapásom bolt a bokor alá tett szerelésen, látni kellett volna ahogy rástartoltam a botokra. Nos kemény fárasztás helyett azt kell írnom hogy egyből csónak, mert a halam a bokor belógó ágaira keverte fel magát, bíztam a Gardner Slinkyben, hogy kitart még a halhoz érünk. A bokornál a csónakot félig betoltuk alá, Zoli hason fekve szabadította a halat még én a körmömet, rágtam, közben majdnem eltörve a botomat. Mikor megláttam a hibátlan kagylózabáló málnakeverőjét a tiszta vízben, nagyon megörültem.

Azt hiszem rekordot döntöttem az imamormolásban, és mindent megfogadtam Szent Antalnak, hogy ha a halam meg lesz. Zoli profi szabadításának köszönhetően a halam nemsokára csónakban pihent a matracon.

6nap10

Irány a part szól a vezényszó, meg van az első értékelhető halam! Júhéj! Hamar partot értünk, mert igyekeztem minél előbb biztonságban tudni a halamat. Matracra került a szépség majd kamera elé is, és mivel a mérlegelésnél 12 kiló nyomott, így kötelező jelleggel irány a víz, fürdés következett. Gyönyörű hal volt, álmomban sem gondoltam volna, hogy egy ilyen szép halat sikerül fogni a túrán majd. Megmondom őszintén, hogy én már elégedett is voltam ezzel a hallal, aztán ha nem jön több akkor engem az se érdekel.

A következő éjszak eseménymentesen telt, vagyis volt pár belecsippanás, de hát akkor ennek nem tulajdonított jelentőséget, váltani kellett volna megint. Másnap újra helyváltoztatás jött. Az előzőhelytől balra, egy belógó falombjai által árnyékossá tett helyre tettem le a végszerelékemet. Se mérés se semmi. Kavics-pár szem bojli a csoki-narancsból és ennyi. Még bójám se volt csak úgy szemre tettem le a végszereléket, habár annyit megnéztem milyen aljzat. Kemény kopogós-kavicsos pont megfelel nekünk.

Miután megvolt a behúzásom, azután Gabi végszerelékét tettük át egy másik helyre, pontosabban a púpon áthúzva egy bokor alá került a végszerelék, lutrizva, azon hogy a púpon áthúzva a szerelék megsérülhet. Éjfél után lehettünk, amikor Gabinak kapása volt és már rohant is ki a sátorból a botjaihoz, gondoltam, amíg bevág, és elkezdi a fárasztást addig én is odaérek. Ekkor kezdett zenélni az én jelzőm is, az új helyen megvolt az első jelentkező. A szoros nyeletőfék miatt futásnak eredtem, és egyből elkezdtem lehúzni a halat a helyről, ami az utolsó pillanatban sikerült is. Nemcsak tekerni kell az orsó karját, hanem én néhány lépést hátrafelé is teszek. Zoli barátomnak dupla szákolásban volt része, hiszen egymás után két gyönyörű halat sikerült szákba terelni, mint utólag kiderült részemről egy 14. kilós gyönyörűséget, Gabi pedig egy 12 kilós egyéni rekordot jelentő igazi vadpontyot tudhatott magáénak.

A következő napokban helyet cseréltünk Zolival és ő vallatta azokat a helyeket ahol én fogtam a halakat. Sajnos valamilyen oknál fogva a rég bevált receptek alapján készült bojli most nem működött, mi halas jellegűvel horgásztunk, míg ő inkább Robin Red-sel.

-ezzel kapcsolatban csak annyit, hogy miután a túrát befejeztük a maradékot ebből a bojliból átadtuk a barátainknak, akik viszont szépen fogtak vele, köztük ezt a gyönyörű 12-es tükröst egy másik helyen-

Nos átültem Zoli helyére, amit már jó pár napja etetett, én maradtam a pellet és a 10-15 szem bojlis etetésnél, majd a végszerelékemet erre tettem rá.

Éjjel, vagyis már hajnalban 01.15 körül keltem fel, és akkor még dohányosként elszívtam egy cigit az ébredés örömére.

Amint elnyomtam a dekket a jelzőm kettőt becsippant, majd mikor már elindultam, felé, már húzta is a hal a zsinóromat. Beemeltem neki, és egy rövid fárasztás után partra tereltem a túra részemről utolsó halat, ami kb. 9 kiló körül lehetett.

A délelőtt folyamán Zoliék még több kisebb pontyot és zsákmányoltak a korábbi etetésekről. Lassan pakolni kezdtünk és haza felé vettük az irány, én egy kicsit szomorúan, mert tudtam lassan vége a nyárnak.

Sok hasznos tapasztalattal lettem gazdagabb, végre élesben tapasztalhattam a kavicsos módszer működését, amivel teljesen ki tudjuk behúzós pecánál zárni az ólom használatát. Ami nekem személy szerint a környezetbarát mivolta miatt nagyon tetszik. A halak is visszanyerték szabadságukat, ár a csak a fotók emlékeztetnek arra, hogy milyen is volt 6 napig a szigeten….(bk)